2006.01.01.

Mária Füveskönyvéből az alábbi, kommentár nélkül:

 "Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!" - ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt. "

Most olvasom Hankiss Elemér: Az ezerarcú Én c. könyvét. Ezt a könyvet is mindenkinek ajánlom, mondjuk nem könnyű nyári olvasmány, de sokat lehet belőle tanulni. Onnan ez az idézet:

Az emberek által játszott szerepek sokasága a mai pszichológiai kutatások legizgalmasabb területe. A színházak sohasem lesznek képesek versenyezni a szerepeknek azzal a gazdagságával, amelyeket az emberek a mindennapi életben játszanak.